1977-ben ismerkedtem meg a barlangok világával. A VMTE (ma TTE) Diogenes csoportjának tagja lettem. Ez a - mára megszűnt - csoport sok jó képességű, kötéltechnikában gyakorlott taggal rendelkezett, korának e tekintetben az élvonalába tartozott. 1979-ben például lengyel-tátrai Jaskinia Śnieżna sportjellegű bejárását végeztük el (5 fő), ami akkor magyar mélységi rekordteljesítmény volt. A csoportunk kutatási területe akkoriban Répáshuta környékén volt, és mindmáig őrizzük néhányan a lángot: jelenleg is a Pénz-pataki-víznyelőbarlang kutatásvezetőjeként tevékenykedem. 1980 óta vagyok MKBT-tag. 1981-ben az USA-beli UIS-kongresszus résztvevője voltam. A nyolcvanas évek elején pedig a moszkvai Perovói Barlangkutató Egyesülettel a krími, kaukázusi aknabarlangok (pl. Iljuhin-rendszer) feltárásában vettem részt, a későbbi magyar-orosz kapcsolatok előfutáraként. (Azon a környéken található az akkor még jelentéktelen, ma világrekorder Kruber-Vorónyja-barlang is.) A kilencvenes évek elejéről talán a Vlagyivosztok környéki és a podóliai tanulmányutunk említendő. Később a családi élet örömei kerültek előtérbe, de a bükki tevékenység sosem szünetelt teljesen, 2000-ben elég jelentős feltárási sikert is elértünk társaimmal. 2009 óta pedig évente részt veszek a montenegrói kutatásokban (Lahner-zsomboly, illetve kataszteri munka).
Számomra a barlangkutatási tevékenység szenvedély és szent kötelesség is. Az ugyanezzel foglalkozók automatikusan a barátaim, akik minden támogatást megérdemelnek.
Csaszi