A Mcsista-forrásbarlang rendszere

Elhelyezkedése: Ny-Kaukázus, Abházia, Bzibi-hegyláb, Blabirhua (Blaburhva) község.

A rendszer tagjai: a Mcsista-forrásbarlang és az Aksasa-barlang, amely "szárazon" is bejárható.

E rendszer méretei, 2011. januári állapot szerint:

  • függőleges kiterjedése 428 m (beleszámítva a bejárati szifon "kútját" is, ami -84 m-ig ismert)
  • hosszúsága: 11,4 km (egy friss fórumbejegyzés szerint viszont már több mint 20 km). 

A Mcsista-forrásbarlang

A legfölső fakadási helyA Bzibi-hegység nyugati körzetének fő megcsapolási pontja. Olyan jelentős aknabarlangokkal áll hidrológiai kapcsolatban, mint a Pantyuhinszkaja, Napra, Forelnaja, Pionyerszkaja, Veszennyaja stb.

A forrás neve abház nyelven az jelenti: "csónaknyom" vagyis nyomdokvíz. Ez a feltörő víz dinamikus áramlására utal.

Koordinátái: É 43°14.368', K 40°29.938', tszf. 80 m (műholdképről olvastam le). A szakirodalomban 45 és 80 m közötti adatok vannak. Megjegyzem: a műholdképek magasságadatai már más esetekben is bizonyultak pontatlannak. Igaz, nem ennyire ...

A forrás felől csakis búvárkészülékkel lehet bejutni a barlangba. A sziklafal aljában, egy 2*10 méteres forrástó van.

A bejárati szifon  1976.08.: az első merülés (Vlagyimir Konoszov és Gennagyij Bjakov,    saját készítésű búvárfelszereléssel, -20 m).

  1981.08.: 60/-30 m-ig merülés.

  1984.01.: elérték az áthajlást: -45 m, Pjotr Minyenkov, Jurij   Kornyejev.

  1986.01.: az első levegős, de zárt "buborék" elérése a túloldalon, P.   Minyenkov és Viktor Gricihin.

  1987.08.: túljutás a bejárati szifonon, két irányban is: Keleti- és   Nyugati-ág (P. Minyenkov, Andrej Szkacskov, Szergej Perevalov).

  1988.10.: a Nyugati-ág első bejárása; Vlagyimir Kaslev életét   vesztette a bejárati szifonban.

  1989.01.: a szifon mélyén egy forráskutat találtak, amelyben Claude   Touloumdjian -65 m-ig jutott; első merülés a Keleti- és a Nyugati-ág   végén (Nagy Péter-szifon); mellékágak felfedezése

  1990.02.: merülések négy szifonban; a forráskútban -68 m-ig.

  1991.02.: merülések a Keleti-szifonban; a bejárati szifon részleges   feltérképezése; ebben Szergej Sadrin életét vesztette.

A Mcsista-folyó a fő forrás alattA víz néhány száz méteres hosszúságban, jelentős részben omladék közül bukkan a felszínre.

Hidrológiai alapadatok:
Vízhozamok: 10-20, kisvízi: 6, árvízi: 100 m³/sec; gyakran, évente 15-17 alkalommal jelentkezik áradás.
Legnagyobb észlelt vízhozama: 197 m³/sec (=11,8 millió liter/perc), 1983.11.15-én (de 220 m³/sec adat is ismert).
Legkisebb észlelt vízhozama:      0,5 m³/sec (vagyis 30000 liter/perc), 1969.09.01-19. között.
A víz jellemző hőmérséklete: 9,2 °C, ásványi anyagtartalma: 207 mg/l.

Mchishta néven szerepel a világ legnagyobb forrásainak francia nyelvű gyűjteményében. Igaz, hogy a közepes hozam sorrendjében nem éppen a legelőkelőbb helyen. Az árvízi hozamokat átböngészve viszont úgy látom, hogy az első tízbe belefér. Márpedig az eróziós barlangképződésben ez számít igazán. A listában pedig nemcsak a hasonló jellegű karsztforrások szerepelnek, sőt... Mára már kiszáradt oázisok is. Érdekességképpen bárkinek ajánlhatom. Katt ide. Magyarországi forrást nem találtam a listán. Jól van ez így? Nem tudom. Ákos, segíts! 1000 l/s a beugró.

A barlang leírása

A Vaucluse-típusú forrásszifon meredeken lejt lefelé, szelvénye 30 m széles, 2-4 m magas, főtéje lépcsőzött szálkő, feküjén omladék van (az áthajláshoz közeledve már csak kavics, végül homok).
Az áthajlás -45 m-nél van, utána a főte meredeken halad fölfelé.
A szifon túloldala egy elárasztott terem, fokozatosan emelkedő fenékkel, közel vízszintes főtével.
Ebbe a vízalatti terembe tulajdonképpen két önálló barlang torkollik: a Keleti- és a Nyugati-ág. Ezeknek egymás közötti levegős kapcsolata nincs.

Metszet a bejárati szifonról:

Metszet a bejárati szifonról

 

A bejárati szifon belső oldala (a tó formája alapján úgy vélem, a Keleti-ágbeli vízfelszín):

A bejárati szifon belső oldala

Kidőlt, kettétört cseppkőoszlop

 

A Keleti-ág meredeken emelkedő, teremszerű folyosó 100 m szintkülönbséggel; a járatok hossza 500 m.

Sok nagyméretű cseppkőoszlop van benne, 3 m átmérőig - ezek közül több eltört. Úgy gondolják, hogy jelenkori földrengés hatására.

Az ág túlsó végén, alul (áradás idején 5-8 m-t emelkedik ott a víz) egy újabb szifon indul tovább keleti irányba, amelybe eddig 350 m hosszúságban sikerült beúszni.

 

A Nyugati-ág 1,5 km-nél hosszabb, átlagosan 20*20 m szelvényű, többnyire inaktív folyosó.

A Nyugati-ág részlete

 

   Jelentősebb helynevei:

 - Lager markseiderov (Földmérők táborhelye)

 - Ljagusacsje ozero (Békás-tó)

 - Csornij labirint (Fekete-labirintus)

 - Sumnaja baza (Zajos bázis)

 - Bolsoj vodopad (Nagy-vízesés)

 - Obezjanja galereja (Majom-folyosó)

 - Krugloje ozero (Kerek-tó)

 - Japonszkaja galereja (Japán-folyosó)

 - Nyizsnyeje dolgoje ozero (Alsó-hosszú-tó)

 - Verhnyeje dolgoje ozero (Felső-hosszú-tó)

 - Vodopad Limpopo (Limpopo-vízesés)

 - Rezervnaja galereja (Biztonsági-folyosó)

 

  A járat talpán általában  cseppkőkéreg vagy omladék található. Helyenként lyukak, aknák vezetnek le az elárasztott szintre.

 

 

Látkép a Zajos-táborhelyről

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Nyugati-ág a Zajos-bázis felől nézve, árvíz után:

 

 

 

 

A kötélre ragadt habcsomók mutatják, hogy sokkal magasabb volt a vízszint.

 

 

 

 

A Nagy-vízesés

 

 

 

 

 

 

  Mintegy kétszáz méterrel távolabb (a bejárati szifontól kb. 1 km-re) 4-6 m³/sec kisvízi hozamú vízesés érkezik be az addig száraz folyosóba.

  Ez az ún. Nagy-vízesés, amelynek vize egy szifonból tör fel.

  Így csak búvárkészülékkel lehetne  követni, akárcsak a bejárati szifon esetében. Csak 100 m hosszúságban merültek benne, mert nyilvánvalóvá lett, hogy magából a Nyugati-ágból, szárazon is megközelíthető Hosszú-tavakból érkezik a víz.

  Alapesetben 100 m megtétele után a víz lefolyik az alsó szintre.

  Áradások idején azonban visszaduzzad: ezen a szakaszon 15 m-es szintemelkedést is észleltek, amint arról az előbbi kép is tanúskodik.

 

 

Átkelés a Kerek-tó fölött

  A Nagy-vízesésen túl éles kanyarok következnek.

 

  Ezek egyikében, a 10*15 m-es termet csaknem teljesen kitölti a Kerek-tó

 

 

  Ma már nemcsak úszva vagy csónakkal, hanem a fölötte kifeszített drótkötélen is át lehet kelni rajta.

 

Átkelés a Hosszú-tavakon

 

 

  Újabb 100 m-nyi után a száraz folyosó vezet a Hosszú tavakhoz.

 

  Ezek mélysége 5-10 m, nyilvánvalóan az említett Nagy-vízesést táplálják, a szifonon keresztül.

 

  Hosszúságuk 90, illetve 110 m.

 

 

Áradáskor a Hosszú-tavaknál

 

 

 

 

A mennyezet magassága 5-20 m, míg az árvízi szintemelkedés itt is 15 m. Ezért olyankor elzáródik egymástól a Nyugati-ág két fele.

 

 

 

A Limpopo-vízesés

 

 

  A tavak túlsó végén, északkelet felől a Limpopo nevű mellékág vízesése érkezik be, 1-2 m³/sec hozammal.

  Ez a folyosó 15*15 méteres szelvényű, bő 300 m hosszan követhető északkelet felé, habár vizes.

  A végén a mennyezete a vízszint alá süllyed, vagyis szifonként folytatódik. Ez az első szifon 120 m-es, északi irányú.

 

  Az egyik írás szerint utána, egy mellékágban, mintegy 100 m után egy felszökő sziklafalat találtak; nem tudni, hogy afölött mi van.

  Egy másik írás két vakon végződő, és egy igencsak megindult, befejezetlen kürtőmászást említ.

 

  A Limpopo fő ága ugyanakkor ismét a víz alá bukik: az újabb szifon 500 (egy másik adat szerint 220) m hosszú.

  A harmadik szifon 350 m hosszú, 50 m mély. A levegős folytatás még felderítetlen.

 

 

A Limpopo-vízesést elborította az árvíz

Áradás idején a Limpopo-ág torkolatát is elérheti a Felső-hosszú-tó vízszintje, miáltal a vízesés megszűnik.

A két kép hasonló irányszögből, a Biztonsági-folyosóból készült, csak ez az utóbbi közelebbről.

Jobbra van a Felső-hosszú-tó; meglátszik a rajta csónakázók fénye.

 

 

 

A Limpopo torkolatától továbbhaladva a Nyugati-ágban, omladékossá válik a folyosó; a falakon jól láthatók a vetőtükrök, a járattalpat elborítják a nagy kőtömbök; alattuk folyik a víz.

Északkelet felől tovább mellékágak torkollanak a folyosóba. Ezek bővelkednek egymás közti átjárókban, sőt a Limpopo-ággal is van összeköttetésük. Az alaprajz erősen emlékeztet egy deltatorkolatra.

A Glinka 1. és 8. szimfóniájáról elnevezett folyosók az 5-patak-termében végződnek. Ott is vannak szifonok, azokban szintén próbálkoztak a búvárok.

 

A Nagy Péter-szifon

  A Limpopótól 400 m-re hatalmas teremmé szélesedik a Nyugati-ág. Ez a Nagy-omladékos-terem, amelynek aljában három kis tó van; közülük kettőből a Nagy Péter-szifonba lehet bejutni.

 

  Eddig ez a leghosszabb a barlangban. Igaz, hogy három szakaszból áll, amelyek közül a harmadik még nincs teljesen átúszva. Meglehet, hogy nem is lesz, az omladék miatt.

 

 

Készülődik a bűvár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vízszinttől mérve 100 m a Nagy-omladékos-terem kupolamagassága.

A mennyezet alatt egy ablak van, amelyen át a Krakri-terembe* lehet bejutni; e terem közepén egy 50 m magas, agyaggal borított omladékkúp támaszkodik a falnak; fölötte a mennyezeten nyílás látható, amelyen át ez az anyagmennyiség lehullhatott. Ott sikerült az Aksasa-barlangból bejutni a Mcsistába.

*A név magyarázata:

- egyrészt a terem morfológiai sajátosságát illusztrálja, ott ugyanis "minden krakri" (ennek értelmezését az olvasó fantáziájára bízom),

- másrészt a terem felfedezése a krasznojarszki és a krími kutatók közös érdeme.

A Krakri mellett van egy másik terem is, gazdagon cseppköves; annak egyik falán, egy széles vályúban patak folyik le, amelynek mentén 10 méternyit föl lehet mászni, de a folytatás ismeretlen maradt a búvárok számára. Alighanem onnét, mindenesetre valahonnan a közelből kiindulva találták meg a Felső-Mcsista folyosórendszerét. Erről a mozzanatról még nem sikerült értesülést szereznem.

Információforrások: Wiki.risk.ru (orosz nyelven), amely a speleo.marshruty.ru-ra hivatkozik.

Körülbelül így álltak a dolgok, ennyi volt ismert a Mcsista-barlangból az abháziai háború előtt (a fenti fényképek persze többnyire később készültek; sajnos, a szerzők neve sehol sem volt megadva). Ezért a későbbi jelentős feltárásokat az Aksasa-barlangról szóló fejezetben ismertetem.

 

 

Az Aksasa-barlang és a Felső-Mcsista

Készülődés az Aksasa-barlang bejáratánálMár régtől fogva ismert, legalábbis a bejárata: egy jelentéktelen kis lyuk. További szakaszai is csak kelletlenül tágulnak (2 omladékos terem), annál szívesebben szűkülnek. A 2003-ben megkezdett feltárás tehát sok küszködéssel járt. Emellett vizes-sáros a barlang: míg a Mcsista Nyugati-ágában sokan közlekednek ide-oda overall nélkül, itt csak gumiruhában lehetett megúszni a bőrig ázást. Egy jellemző név: 44-lavór-átjáró. Mára már sokat javítottak ezen a helyzeten.

A Mcsista-barlang Krakri-termébe 2008-ban sikerült átjutni. A 2009-es felmérés szerinti mélysége: 166 m, hossza: 622 m. Elérhető a barlang kiterített metszete és alaprajza, a Mcsista-bg. megfelelő térképszelvényére illesztve. Ez utóbbit megszemlélve jól megítélhető, hogyan aránylanak egymáshoz az összekötött barlangok járatai.

Az összekötés lehetővé tette, hogy megnöveljék a Nyugati-ág feltáró kutatásához a búvárok "gyalogos" segítséget, 230 V-os áramot kapjanak (táborvilágítás, készülékek töltése). Erre nagy szükség is volt, pl. a Nagy Péter-szifon kutatása során.

Megindult a "normál" barlangkutatás is: nemsokára feltárták az ún. Felső-Mcsista járatokat.* Ezek ugyancsak vízszintes jellegűek. Még nyugatabbra és 100-200 méterrel magasabban (!) helyezkednek el, mint a Nyugati-ág fő folyosója. Az alábbi ábrán jól látható, hogy hosszúságuk milyen arányban áll a korábban ismert szakaszokkal. Az itt felfedezett Mega-terem 60-100 m széles, bő 150 m hosszú. Bejárása nehéz, mert a hatalmas omladéktömbök között igen sokat kell föl-le mászni. Megállapították azt is, hogy az omladékkitöltés vastagsága eléri a 100 m-t.

A terem északi részéből kiindulva, sikerült ismét lejutni az aktív szintre: az ún. Északi-folyó meredek medrébe (20*20 m), amelyet fölfelé követve, az aknabarlangok irányában lehet folytatni az ostromot. A második szifonban halad a feltárás. Lefelé pedig minden bizonnyal ez a víz érkezik a Nagy Péter-szifonba. Mondhatni, megtalálták annak kerülőjáratát (csak összetett egy kissé :-)). A leírások szerint az Aksasa-bejárattól idáig vezető út általában két napig is eltart. Így temészetesen önálló táborhelyek vannak kialakítva ebben a barlangrészben is, elektromos árammal ugyancsak ellátva.

*A Kételkedés-folyosóján keresztül. Ez a név abból ered, hogy amikor a sok kürtőmászás egyike során igen szép cseppkőképződmények közé jutottak, fölmerült, hogy azok megóvása érdekében talán inkább mondjanak le a további feltárásról. Más lehetőséget nem lelvén, végül átöltözős, ösvénykijelölős módon oldották meg a közlekedést, de ez évekig sok gondot, nagy időveszteséget okozott. Később, komoly munkaráfordítással sikerült egy rövidítő átjárót létesíteni.

Mindemellett a búvárok továbbra is az eredeti útvonalon, a 45 m mély bejárati szifonon és a tágas, vízszintes járatokon keresztül közelítik meg a saját célpontjaikat, ahol lehet, drótkötélpályával vagy gumicsónakkal oldva meg a teherszállítást. Ez alól kivétel az Északi-folyó, mert oda már tényleg az Aksasa-barlangon keresztül lehet a legkönnyebben eljutni, a nagy szintkülönbség miatt.

A rendszer poligonjának oldalnézete, dél felől (kb. 2013):

Poligon oldalnézet dél felől

A kép részletei jobban láthatók, ha a az egér jobb gombjának lehetőségeiből választunk, pl. "Kép megnyitása új lapon". Azután - a megjelent új lapon - még tovább is lehet nagyítani.

Megjegyzés: a fehér, egyenletesen lankás, szerpentinező poligonvonal nem a barlang része, hanem minden bizonnyal a Mcsista-forrástól az Aksasa-barlangig végzett felszíni földmérés nyomvonala.

 A rendszer poligonjának felülnézete (kb. 2013):

A rendszer poligonjának felülnézete (kb. 2013):

Balra, középen és fent: az Aksasa-barlangból való bejutás óta felfedezett felső folyosók, termek. A Nagy Péter-szifont is átúszták, bár mögötte nem sok járatot találtak (balra középtájt).

Alaprajz (kb. 2014), jeleztem rajta az Aksasa-barlang helyét:
Alaprajz

A poligonképekhez képest a Limpopo-ágban látható előbbre jutás, és baloldalt fönt megjelent az Északi-folyó.

 

A rendszerbe kötésre esélyes további barlangok

Nem csak egy helyen próbálkoztak a Mcsistába való alternatív bejutással, sőt nem is az Aksasa volt az első. Még legalább ötven barlangot fedeztek föl és vizsgáltak át a környéken, akár 1000 m magasságban is. A teljesség igénye nélkül: Два Кило (2Кило), Шумная, Петровская Слобода, Под Каштаном, С17, С22, Треугольник, Теплая,  Рязанская, Близнецы, Бийчанка, Белорусская, Бахалва, Ручейная, 950, Тяга. Mindezekben végeztek kisebb-nagyobb bontást is. E feltárások során a legnagyobb elért mélység - a Sumnaja-barlangban - kb. 210 m. A terepbejárást a kasztos felszíni formák mellett a buja növényzet is nehezíti.

Elhelyezkedése alapján a Keleti-ág még ismeretlen folytatásába lehetne bejutni a П1 kódjelű, Absdza (Szépség) nevű barlangból, ahol erős a huzat, és a levegő hőmérséklete pontosan megegyezik a fő barlangban mért értékkel. Egy becslés szerint a Keleti-ágból származik a Mcsista-forrás vizének 3/4-e, ezért nagy jelentősége volna ennek. Az ottani hosszű és mély második szifon már átúszták ugyan (2017-február), de - közvetlenül a vízből kiindulva - azonnal nehéz kürtőmászásra lesz ott szükség. 

Az Absdza-barlang első szakaszát 1975-ben tárták fel, minszki, tehát belarusz barlangkutatók. 2009-ben egy szibériai csapat túljutott az addigi végponti szűkületen, és 55 m mélységet ért el. Egy évre rá azonban egy belső földcsuszamlás miatt már nem tudtak bejutni a barlang mélyebb részeibe. 2016-17 folyamán több kisebb megmozdulás keretében dolgoztak ennek a kibontásán. Végül 2017 novemberében sikerült a földmunkát befejezni. Az ácsolat azonban még kezdetleges, a jelenleg zajló expedíció során még meg kell erősíteni, miközben a végpont(ok)on is zajlik már a munka. A legfrissebb hír szerint kb. 100 m mélységbe jutottak le. A fényképek egyikén egy tó (szifon?, félszifon?) látszik.

 

Információforrás: forum.mchishta.ru

 

A részletes kutatástörténetnek külön oldalt szentelek. Még szerkesztem, ezért nem látható.

A jelenleg (2018. január) zajló, nagy létszámú expedíció után nem sokkal, 2018 tavaszára tervezik a legközelebbi megmozdulást. Akit érdekel, talán még csatlakozhat is :-)

Igaz, hogy ehhez alá kell írni egy komoly magatartási kódexet, és azt be is tartani, mert nagyon-nagyon igyekeznek megvédeni a barlangot.

A teljesség igénye nélkül egy kis gyűjtemény a búvárkodás nélküli feltárási lehetőségekről. Ezek nem is "jutottak be" a januári tervbe. Idézet Jevgenyij Cvetkovtól (2017. december 9, 00:41):

"Nem értem, miért vagyunk ilyen kevesen, mikor annyi a feladat!

  • A Tej-folyó - két jókora járat halad egymás felé, ám a találkozásuknál látszólag minden véget ér. Száz százalék, hogy van folytatásuk.
  • Mauzóleum-folyosó - fölfelé tart valahová. 5 cm-es denevérkoponyák, ami félméteres szárnyméretet jelent. Valahonnét azok iderepültek.
  • A Kételkedés folyosója alatt, a patak elfolyik egy még alsóbb szintre. Ki kell tágítani.
  • Maga a Kételkedés folyosója: az egyik fő hely a barlangban évek óta; egyszer csak kiderül, hogy nincs is pontosan felmérve és átkutatva.
  • A Sárkány feneke: tekintélyes járat, amely 50 m átmérőjű és 50 m magas teremben végződik; ebben 5-10 balkon látható, 20-40 m magasságban; nyilvánvaló, hogy föl kell mászni.

A barlanggal vívott harcban folyton alulmaradunk. Minden új feltárás 3-5 további kérdőjelet hoz magával."

A válasz nem sokáig késett. Nyikolaj Ivanov (02:14):

"Jobban tetszik nekem a 'megismerés' szó, mint a 'harc'. Akkor az alulmaradás helyett "új távlatokat nyitunk" kifejezést lehet használni. Ami lényegében ugyanaz, mégis sokkal pozitívabb :-)"

Mire a kissé csípős kommentár - Nyikolaj Hmeljevszkij, 13:15:

"A vezetőség éjjel sem alszik, hanem gondolkodik. Milyen megható."

 

Függelék

A szifonok fő adatai (amennyire pontosan össze tudtam szedni)

  • Bejárati: 250 / -44 m, de általában -45 m-t írnak
  • Mély- vagy Feneketlen-kút (a bejárati szifon mélyéről indul, átúszatlan): -84 m
  • Nagy-vízesés (átúszatlan): 100 +? / -20 m; nem erőltették, mert meg tudták kerülni
  • Limpopo 1.: 120-150 / -30 m
  • Limpopo 2.: 500 / -40 m
  • Limpopo 3. (átúszva 2017-ben, a száraz szakaszba még nem másztak ki): 350 / -50 m
  • Valahol a 8. szimfónia-folyosó végén vagy a környékén, az első átúszva, adatok nincsenek
  • 5 patak terme 1.: 10 / -2,8 m
  • Nagy Péter (három szakaszban, az utolsó átúszatlan (omladék))*: 700 +? / -54 m
  • Zavaros-ág** (Мутный приток) a Nagy Péter mellékága, (átúszatlan): 150 +? / -75 m
  • Agyag-ország (többről is írnak, adatok nélkül; biztonyára kicsik és gusztustalanok)
  • Fekete(?)-labirintus (ЧОрный лабиринт), (átúszatlan): 110 +? / -25 m
  • Északi-folyó 1.: 60 / -6 m
  • Északi-folyó 2. (átúszatlan): 60 +? / -20 m
  • Keleti (átúszva 2017-ben): 350+? / -40 (-50?) m --- még nem közölték a végső méreteket

A látótávolság általában 1-2 m, hosszabb nyugalmi időszakokban legfeljebb 7 m (az árvizek folyamán viszonylag tiszta marad, majd azok lecsengésekor zavarosodik be, 5 cm-ig)

* Megkerültnek tekintik, mivel a felső száraz emeletekből északnyugaton ismét le tudtak jutni a felsőbb szakaszához: az Északi-folyóhoz.

**A Zavaros-ág vize melegebb a többinél, és dél felől érkezik! Feltételezik, hogy közeli Kaldahvari-vető által megcsapolt vizet keveri hozzá a távolabbról, magasabb régiókból származóhoz. Az árhullámok eltérő lefutása könnyen megmagyarázhatja az előbb említett megfigyelést, ami nyilván a bejárati szifonra vonatkozik.

Rövidfilmek linkjei

  • Pjotr Ljubimov: Mcsista-tekercs (2012, 2013 és 2015 januári jelenetek, víz alatt és fölött (az ÉNy-i feltárásokról), továbbá az Aksasa-barlang (6:22-től, majd 9:43-tól egy rövidítő átjáró bontási munkái, illetve a legvégén, 16:35-től), 18 p
  • Rinat Ajupov: Mcsista-folyó & pisztrángtelep ..., 3 p (látványos vízmennyiség, le kell halkítani)
  • Szasa Karnilovics: Az Északi-folyó krónikája (Chronicle of the Northern River) 2013-2017, 6 p, angol és francia felirattal

Fényképek linkjei

  • 2010, 258 db
  • 2010, 27 db
  • 2010: 123 db
  • 2009, 393 db
  • 2009, 74 db
  • 2008, 194 db
  • 2007, 31 db
  • 2006, 30 db felszíni fotó
  • 2002: 26 db, elég érdekes-változatos-dokumentatív
  • 2001: 61 db, van köztük pár érdekes
  • 2000, 52 db
  • Sok szép képet lehet látni folyóról és környékéről több helyen is, pl. http://www.priroda.su/item/7528, mivel népszerű kirándulóhely: pisztrángtelep, természetes buxusliget, sziklafalba vájt kolostorcellák.