A Sznyézsnaja-barlang rendszere (4. hely)

Elhelyezkedése: Ny-Kaukázus, Abházia, Bzibi-hegység, Hipsztai-tömb.

Az ötbejáratú rendszer tagjai, összekötési sorrendben: Sznyézsnaja-Mezsonnij-Illjuzija-Banka-Fantázia&Hrenova jama, teljes függőleges kiterjedése 1760 m. Hosszúsága: kb. 35 km. A Sznyézsnaja koordinátái: É 43°15′53″, K 40°43′06″ tszf. 1971 m.

A Hipsztai-tömb látképe, megjelölve a barlangbejáratokat:

A Hipsztai-tömb látképe, megjelölve a barlangbejáratokat

 

Főbb nevezetességei

  • a posztszovjet térség legnehezebb barlangjának tartják; csak az üzbegisztáni Boj-Bulok mérhető hozzá;
  • 1982-83 telén 70 napos orvosbiológiai expedíciót tartottak benne; egyébként is jellemzőek voltak a több hetes, hónapos földalatti feltáró "utazások";
  • a bejárati akna alatt, az ún. Nagy-teremben 25-60 m között változó magasságú hókúp található, jégmaggal (50-96 ezer köbméter);
  • a rendszer legnagyobb aknái 270, 185 illetve 165 méteresek;
  • Abházia legnagyobb termeit (Trón-terem: 309*109*40 m, Iksz-terem: 250*70*50 m, stb.) foglalja magába;
  • fő folyója 7 km hosszú, kisvízi hozama kezdetben 3000, a végén már 12000 l/perc; ennek a folyónak 6 nagyobb mellékága ismert, egyenként 600-900 l/perc kisvízi hozammal
  • a legalsó szinten feltárt "új folyó" független mindezektől; másik forrásban bukkan a felszínre is;
  • a három legnagyobb vízesés 45, 25 illetve 32 m magas;
  • legnagyobb omladékkúpjának (Metrosztroj) magassága 127 m, egy másik 97 méteres;
  • a mellékágak közül háromban nagy mennyiségű, különféle kristályképződmény található: gipsz-antolit, hidromagnezit és "krisztalliktit", azaz elágazó aragonit.

A barlangban megfestett vizek megjelenését a Hipszta, Aapszta és Dohurta folyók völgyében észlelték, a legnagyobb mennyiségben az Esztavella (335 m) és Vodozabor (640 m) karsztforrásokban. Ez az utóbbinak a magasságán már túljutott a barlangfeltárás, miközben a légvonalbeli távolság még 3,5 km. Emiatt valószínűnek tűnik, hogy a Sznyézsnaja-rendszertől részben vagy egészben feltáratlan barlangok rejtőznek mögötte. Információforrás: https://vk.com/rsspeleo?z=video-62678805_456239067%2Fpl_-62678805_-2, 25:45-26:02.

Kutatástörténet

A Sznyézsnaja-barlang bejáratát, egy 2000 négyzetméteres szakadéktöbröt 1971-ben találták meg a Moszkvai Állami Egyetem, nálunk ismertebb nevén a Lomonoszov Egyetem kutatói. Rövid idő alatt 720 m mélységig fel is tárták a barlangot. További intenzív kutatással, 1981-ig ezt a mélységet 1335 m-re sikerült növelni. 1983-ban pedig megtörtént a Szergej Mezsonnij-barlanggal való összekötés, miáltal 1370 m lett a kéttagú rendszer függőleges kiterjedése. Ez akkor a második legnagyobb érték volt a világon.

Egy, a 2000-es évek elején összeállított jegyzék szerint, a barlang kutatásában összesen 372 kutató vett részt. Közülük feltétlenül ki kell emelni Alekszandr Morozovot, akinek vezető szerepe volt az addig áthatolhatatlan Ötödik-omladék leküzdésében, ezáltal a 700 méteres tartományból az 1300-nál is mélyebbre jutásban. Emellett a szovjet barlangkutatás demokratizálódásában, szervezési (stratégiai-taktikai) fejlesztésében, új eszközök feltalásában, bevezetésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. 

2005-2007 folyamán pedig az Illjuzija-barlangból is sikerült bejutni ebbe a rendszerbe, így immár 1753 m-re nött az együttes mélység.

2011 januárjában búvármerülést végeztek a Morozov-tóban, amelynek révén 1760 m mélységet értek el.

2015-ben pedig a lényegesen alacsonyabbról, kb. 1510 m-ről nyíló Banka-barlangból is bejutottak a főág alsó szakaszának egyik mellékágába. Így kényelmesebb és biztonságosabb bejáratot nyertek. 

2018. januárjában sikeres búvármerüléssel kiderítették, hogy a barlang a szifon(ok)on túl is folytatódik.

2018. augusztusában az 1300 m körüli magasságból induló Fantazija-Hrenova jama kétbejáratú barlanggal való összekötés sikerült. Ez az önmagában is nehéz, 2607 m hosszú és 626 m mély barlang az Új-folyó Kozmosz-termébe vezet. Ez a lehetőség bizonyára megkönnyíti majd a mélyzóna kutatását. Például a bejövő, nagy hozamú Szahalini-vízesés mentén még éppen csak elkezdték a kürtőmászást. Másrészt, egy átúszott szifon, a Guram-tó mögött aknák várnak a kutatókra. Információforrás: videófelvétel Andrej Suvalov előadásáról:

Küszöbön áll egy még alsóbb (1115 m körüli) bejáraton, Szamohvat (=Kantyú) barlangon keresztül bejutni a folyó(k) alsó, omladékon túli szakaszaiba.

Ha sikerülne elérni az Esztavella-forrás szintjét, a rendszer amplitúdója akár 2050 m-ig nőhet.

Információforrások: Wikipédia (orosz nyelven), snowcave.ru és speleoatlas.ru (Fantazija).

A barlangrendszer feltárásáért életüket áldozták:

  • Alekszandr Morozov kutatásvezető és két társa: Alekszej Korenyevszkij és Alekszej Preobrazsenszkij, akiket lavina temetett el,  a Mezsonnij-barlangba vezető úton (1985).
  • Andrej Lonyinov, aki a Sznézsnaja-barlangban szenvedett halálos balesetet (1982).
  • Nem barlangi baleset, de meg kell említeni, hogy Szergej Mezsonnijt, aki a kezdetektől kutatója volt a Sznyézsnaja-barlangnak, 1978-ban, Tbilisziben meggyilkolták. Az ő emlékére nevezték el az egyik, 1979-ben felfedezett új barlangot, amelyet később sikerült a Sznyézsnajával egyesíteni.

Információforrások: snowcave.ru és rgo-speleo.ru.

Térképek (csak 1984-ből találtam, amikor még kéttagú volt a rendszer)

Alaprajz:

Alaprajz

 

Kiterített metszet:

Kiterített metszet

http://www.snowcave.ru/archiv/maps/maps-cave.html webhelyen összegyűjtötték a korábbi térképeket is, valamint a fentiek francia nyelven is elérhetők, az oldal alján. Ugyancsak megtalálhatók a környéken  átkutatott, 40 kisebb-nagyobb barlang térképei, továbbá sok és részletes felszíni térkép, GPS nyomvonalak, a gyökérből kiindulva.

Még feljebbről kiindulva (http://www.snowcave.ru/archiv/arhiv.html) rengeteg fényképet lehet megnézni. Sőt, mindezek mellett abház (vagy részben grúz?) népzenei felvételek is meghallgathatók.

Újabb, és még informatívabb, látványosabb rövidfilmek, diashow-k:

2018. november 19.

Csepreghy Ferenc